2011. május 24., kedd

Maggie Stiefvater: Shiver - Borzongás

Bevallom őszintén, A Vörös pöttyös könyveknek nem én vagyok a legnagyobb rajongója. Igazából a Twilight sagát leszámítva csak a Pokoli báléjszakákat olvastam és legszívesebben ki is vágtam volna a szemétbe, és éppen elég volt a könyvesboltok polcain/kirakataiban, Molyon és mindenféle honlapokon látni, hogy se szeri se száma a vámpíros-vérfarkasos történeteknek, amik engem nem vonzanak. A Shiverrel ennek ellenére régóta szemeztem, de sokáig pont ez tartott vissza, hogy biztosan egy a tucatkönyvek közül - és többé-kevésbé így is van.

Annyiból tényleg egy a sikerkönyvek közül, hogy ebben a regényben is egy átlagos lány és egy vérfarkas szerelméről olvashatunk. (Szerencsére ezúttal vámpírok nincsenek a történetben, szóval nem egy fordított Twilight-ról van szó.) Ehhez képest a regény szövege nagyon igényes, magával ragadó, andalító, jó olvasni. Valamelyest ellensúlyozza a tartalmi hiányosságokat. Őszinte leszek: a Shiver cselekménye nem nagy szám. Senki ne számítson nagy fordulatokra, konfliktusokra! Tényleg banális a történet, nem tudom olvastam-e valaha ennél banálisabbat, mégis kíváncsi vagyok a folytatásra.

Nem szeretem egymáshoz hasonlítani az olvasmányaimat, de a Shiver olvasása közben többször is eszembe jutott a Twilight. Egyrészt mindkét regényben egy átlagos, szinte már-már észrevehetetlen, ámbár nagyon önálló lány a főszereplő, aki egy természetfeletti lénybe szeret bele, és sokkal inkább vonzódik ehhez a természetfeletti világhoz, mint saját emberi létéhez. Ami számomra érdekes volt - de lehet, hogy csak nekem az, a pedagógus beállítottságom miatt -, hogy a szülők nemcsak háttérbe szorulnak, hanem alárendelt szerepbe kerülnek mindkét regényben. Gondolkodtam, hogy miért lehet ez. Arra jutottam, hogy mivel ifjúsági regény, ezért igazából - ahogy az ajánlás is tartja - a 16 éves korosztálynak szól igazából, de nem csak Maggie Stiefvater regénye, hanem mindegyik Vörös pöttyös, és erre az életkorra jellemző, hogy függetlenedni akarnak a szülőktől, így szívesen olvasnak olyan történeteket, amelyekben ők lehetnek a főszereplők, nincs szülői kontroll, beleszólás, büntetés. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy sem Stephenie Meyer, sem Maggie Steifvater nem elégszik meg azzal, hogy a szülők egyszerűen szinte teljesen kimaradjanak a történetből. Mert milyenek is Bella és Grace szülei? Önállótlan anyák és apák, akik a szülői szerepeknek és elvárásoknak a legkevésbé sem képesek megfelelni, olyan szülők, akikre a gyereküknek kell főzni, mosni, takarítani, még saját magukról is képtelenek gondoskodni, nemhogy a gyerekükről. Mit gondoltok, csak a főszereplő lányok karakterének erősítéséért választanak az írók ilyen antiszülőket, vagy ez a szomorú valóság, és sok olvasó tud azonosulni Bellával és Grace-szel?
Másrészt mindkét regényben sok olyan jelenetet találni, amelyben az emberlányokra szerelmük egész nap a kocsiban gubbasztva vár, az iskola előtt természetesen. De végül is hol is játszódna egy Vörös pöttyös ifjúsági regény, ha nem a lányok hálószobájában, vagy az iskolában.^^
Pozitívum, hogy Grace és Sam szerelme sokkal hihetőbb, mint Belláé és Edwardé. Nincs az a sok sóhaj és siránkozás, az az "egy percet sem bírok ki nélküle" érzés, Grace sem olyan szerencsétlen és hisztériás, mint Bella, és jó, hogy Sam leheletéről és márvány mellkasáról sem szólnak oldalak. (De lehet, hogy csak azért, mert egy farkas leheletét jobb nem firtatni, a mellkasa meg csupa szőr! XD)

A történet egyszerűsége és banalitása ellenére összességében tetszett a regény, és kíváncsi vagyok a folytatásra. Illetve Maggie Stiefvatertől szívesen olvasnék még tartalmasabb írásokat.

Könyvstop

Azt hiszem könyvstopot hirdetek magamnak. Kemény lesz, de ha arra gondolok, hogy 21 könyvet olvastam el öt és fél hónap alatt, és legalább 25 várja, hogy elolvassam, ezen kívül ott vannak az események, például a "Csökkentsd a várólistádat 2011", akkor azt gondolom, nem kell már idén több könyvet vennem. Tényleg.

2011. május 21., szombat

Események

Kedves Molyok, könyvbarátok!

A látszattal ellentétben nem halt ki a Könyvkuckó, csak ez a tavasz (pl. szakdolgozatírás) nem kedvezett az olvasásnak. A 2011-es polcomat elnézve, komolyan megkérdezem magamtól, mikor olvastam el 20 könyvet?!
Az utóbbi hónapokban a Molyon is csak lappangtam, de mostanában már végre felfogom a karcokat, nézegetek polcokat, és a minap eljutottam az eseményekhez, és persze rögtön fel is iratkoztam néhányra. Ezeket az eseményeket veszem számba ebben a bejegyzésben.

Az első esemény Lobo kezdeményezése, a "Csökkentsd a várólistádat 2011" esemény.
Nagy firifittyel ki is választottam 12 regényt, amiből kemény két tételt olvastam el idáig. Ezek pedig:
- Háy János: Házasságon innen és túl - ezt kétszer is elolvastam, telitalálat.
- Máté Angi: Mamó - azt hittem meg fogok halni a gyönyörűségtől, de nem igazán érintett meg.
Ahogy a Molyokkal beszélgettem, mások is ugyanebben a cipőben járnak, a várólista csökkentés ügyében, de még van idő.

Talán a legkedvesebb eseményem a "Vásárolj két könyvet - Kampány a magyar ÍRÓKÉRT!". Nem vagyok túlontúl hazafias lelkületű lány, de azt fontosnak tartom, hogy ismerjük és olvassuk a magyar irodalmat. (Ezért csatlakoztam a "Magyarok előnyben" mozgalomhoz is.) A két könyvet a Csodaidők három részével kapásból túlteljesítettem. Ehhez jött még Máté Angi Mamója egy nap, amikor úgy éreztem, most már nem élhetek tovább nélküle (meg A sündisznó eleganciája nélkül). És hát aki már olvasta, egyetérthet velem, hogy Háy János Házasságon innen és túl-ját nem szabadott otthagynom a könyvesboltban, amikor végre kapható lett. Ugye.

Aztán itt van az "A pöttyös az igazi!" esemény, amire azért irakoztam fel, mert zsenge lánykoromból úgy rémlik, nagyon szerettem a pöttyös könyveket, és mert Fehér Klára Bezzeg az én időmben című regényéről már annyi jót hallottam, hogy mindenképpen el akarom olvasni. Mint mondottam, még van idő.

Részt veszek a "Harry Potter (újra)olvasás"-ában is. Még az esemény létrehozása előtt, tavaly ősszel újrakezdtem a sorozatot. Az utolsó két rész van csak vissza, de a Félvér herceg itt pihen már az asztalomon, és a megfelelő hangulatra vár.

A legkedvesebb eseményem az "Olvassunk a szabadban". Van egy kedvenc parkom Kaposváron, és mindig oda megyek, ha jó az idő és rá is érek. Jó, igazából háromszor voltam, egyszer Melania Mazzucco Egy tökéletes napjával, egyszer tanulnivalóval, legutóbb pedig Müller Péter Szeretetkönyvével ültem ki, de sokszor megyek még:)

Az "Éjjeli lámpa" című esemény Polcz Alaine olvasására biztat, és miután megtudtam, hogy Polcz Alaine nem egy 18. századi francia kisasszony, hanem egy huszadik századi magyar pszichológus és írónő, na meg olvastam egy-két idézetet és dicsérő karcot, felkerült a várólistámra.

2012. április 30-ig részt veszek az "Olvassuk Pennac Malaussene-sorozatát!" eseményen is, ami nem meglepő, tekintve, hogy nagyon szeretem Daniel Pennacot.Az Iskolabánat és a Nemkötelező olvasmány is abszolút kedvenc, és az Iskolabánatban szóba kerül Benjamin Malaussene, meg Lady_L is imádja, és én adok az ő véleményére, úgyhogy kíváncsi vagyok rája.

Idén május 25-én is lesz "Törülközőnap", tavaly Pécsen mentem végig törölközőstül, idén előreláthatólag Kaposváron leszek.

2011. július 4. és augusztus 21. között lesz "Az Olvasás 7 Hete". Ehhez nincs mit hozzáfűznöm. Alap. Jó, hogy Andiamo meghirdette:)

Mivel úgysem vállaltam be sok eseményt, és a "Csökkentsd a várólistádat 2011" könyvei is úgy fogynak, mint túrórudi a hűtőből, teljesen logikus, hogy már a 2012-es olvasnivalókat tervezem... No para, "2012 - A Nyomorultak éve" lesz, megvan a rövidített verziója és a teljes is. Már nem is emlékszem miért is hagytam abba annak idején, a 3/4-énél. Pedig emlékszem, a karácsonyi szünetben esténként olvastam.

Azt hiszem, a tőlem legmeglepőbb lépés az "Olvassunk Coelhót" eseményre való feliratkozás. Aki ismer, tudja rólam, hogy enyhén szólva is utálom Coelhót, de a minap Miamona a Szeretetkönyv kapcsán megkérdezte, Coelhót is szeretem-e. Azt válaszoltam, hogy eleinte féltem, hogy a Szeretetkönyvtől is kiborulok, mert túl Coelhós lesz, de az a különbség, hogy Müller Péter célirányosan a szeretetről ír, Coelho viszont lebutított tanmesékbe ágyazza a mondanivalóját. Nekem jobban tetszik, ahogy Müller Péter tálalja. Aztán az eseménynél visszaköszönt, hogy sokan "támadják" Coelhót azzal, hogy lebutított tanmeséket is. Szerintem tényleg lebutított tanmeséket ír, de egye fene, a Tizenegy percet elolvasom. (Úgyis elérhető e-bookban.)

Szóval ezek várhatók tőlem mostanában:)

Hello Kaland